Klasszikus költő és szlemmer? Hogy kerül a csizma az asztalra?
Olvasni jó, verset olvasni még jobb. Mondják, mégis kevés fiatal olvas verseket. Az iskolában letudják a kötelező penzumot, aztán soha többé semmi mást. Arany poros, Petőfi túlzó és idealista, József Attila meg egy lúzer lenne? Ha valakik, akkor a szlemmerek képesek megmutatni a fiataloknak, hogy mennyire érdekesek ma is a száz-százötven évvel ezelőtt írt versek. Kemény Zsófi versválogatása és a versek kommentjei arról győznek meg: Arany János menő, és nem érdemes félresöpörni.
"Kemény Zsófi Arany-válogatásáról jutott eszembe ez a történet. A helyzet, persze fordított: a befutott, mi több, százötven éve halott, mi több, a legnagyobbak között számon tartott Arany Jánossal beszélget egy fiatal, pályakezdő költő. De bizony, a kommunikáció lényege éppen ez: minden irányban lehet beszélgetni, mindenki hozzászólhat a másik verséhez, öreg a fiatalhoz, fiatal az öreghez, a tizenkilencedik századi üzenhet a huszonegyedik századinak, s a huszonegyedik századi üzenhet a tizenkilencedik századba.
Olvassuk Kemény Zsófi felől Arany Jánost. Általában nem gondolunk rá, hogy mindig valahonnan nézzük a szövegeket: a költő felől, a korszak felől, a tankönyv nézőpontja felől, a múltba helyezve, egy másik költő felől nézve. Vagy önmagunk nézőpontja felől, személyes tapasztalataink, élményeink, elvárásaink, félelmeink felől. Olvassunk a mi korunk felől Arany Jánost." - Fenyő D. György