Rövid élete alatt Katherine Mansfield rengeteg levelet írt. Az életét megrövidítő tüdőbaj gyakori magányra kényszerítette: férje, John Middleton Murry Londonban dolgozott, míg ő a francia, az olasz tengerparton vagy a svájci hegyek közt reménykedett a gyógyulásban kapcsolatuk egyetlen csatornája a levelezés maradt.
Mansfield nem született betegnek, tele van életkedvvel, leveleit a legsötétebb magány idején is átjárja a humorérzék nem véletlen, hogy olyan kedves szerzője Csehov. A levelek visszatérő témája a szerelem, az irodalom és az élet számtalan, pontosan megfigyelt (gyakran komikus) részlete. Van néhány állandó levelezőtárs, de életének magányos időszakaiban főleg Murryvel levelezik. Mansfield személyisége a levelekben szemünk láttára alakul, ahogy a kétségbeesésből a munkájánál fogva kihúzza magát. A személyes kapcsolattartást szolgáló levelezést kiegészítik naplói. A naplókban nem kell viselkednie. Ugyanabba a füzetbe ír egymás után novellacsírát, megfigyelést, személyes apróságokat, de az igazi írást megelőző pótcselekvést (az áttörést) is a füzeteiben végzi el, és természetesen a napló a gondolati-érzelmi tisztázás, a szembenézés helye is.
Mansfield az írást minden műfajban komolyan vette. Naplóiból és leveleiből hallatlan elevenséggel rajzolódik ki a saját élete és azé az irodalmi köré is, amely döntő súllyal határozta meg a XX. század elejének angol irodalmát. Ez a bő válogatás egy időben jelenik meg az írónő elbeszéléseivel: a két kötetben benne van lényegében a teljes Katherine Mansfield.
Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Mesterházi Mónika.
