Muszasi, a kiotói Josioka kardvívó iskolánál tett megszégyenítő látogatása után, új célt keres magának. Így érkezik el a Kojagjú-birtokra, a kardvívó tudásáról messze földön híres, nagynevű Jagjú-klán földjére. Nem titkolt szándéka, hogy vívóleckét vegyen az idős mestertől, Jagjú Munejosi Szekisúszaitól. Tervét azonban meghiúsítani látszik, hogy a harcművészetektől immáron visszavonult vívómester nem hajlandó több tanítványt fogadni, az iskoláját képviselő fia, Munenori pedig a sógunhoz utazott Edóba. Muszasinak mindemellett vissza kell térnie Kiotóba: az újév első napjaiban egy párbaj vár rá, ahol a kihívó a becsületében megsértett Josioka Szeidzsúró…
Josikava Eidzsi 1892-ben született szamurájcsalád sarjaként. Pályafutását újságíróként kezdte, majd érdeklődése a történelem felé fordult. Több mint húsz regényében a klasszikus krónikák (monogatarik) mellett híres szamurájok, kardvívók és hadurak életét is feldolgozta sajátosan romantikus, populáris, erkölcsi kérdéseket is feszegető stílusában. Legismertebb művei a hazai olvasók körében is töretlen sikert aratott Muszasi regényciklus, illetve a Japán egyesítését bemutató, nagyszabású történelmi tabló, a Taikó.
Az új emberré vált, megkomolyodott Simmen Takezó immár új nevén, Mijamoto Muszasiként követi a Kard útját, tanulmányozza A háború művészetét, és éli a kóborló kardvívó tanulók, a sugjósák magányos életét. Bejárja a tartományokat, párbajokba bocsátkozik és összetűzésekbe keveredik, hogy minél több tapasztalatot szerezve tökéletesítse vívótudását. Kivételes képességét és elszántságát már nem csak a Josioka kardvívó iskola, de a másik nagyhírű szamuráj klán, a sógun harcművészeti oktatóját adó Jagjú-ház is megismeri. A heves vérmérsékletű Muszasi növekvő hírével csodálói és ellenségei száma is egyre növekszik.
Josikava nemcsak a XVII. századi békeidők Japánját, a szamurájok zárt világát rajzolja meg élénk színekkel, de Muszasi személyében egy olyan életutat is elénk tár, mely során egy fékezhetetlen ifjúból Japán leghíresebb kardvívó mestere lesz.