Az Alkonypír öregotthonban a szokott mederben csordogál az élet. Az immár 85 éves Hendrik Groen továbbra is orrol a folyamatosan zsörtölődő és nyögdécselő öregekre, akik a szőnyegbe tapossák a mézespuszedlit, és továbbra is átböngészi az újságokat, hogy kimazsolázza az érdekesebbnél érdekesebb cikkeket. Fő hitvallása is a régi:
nyolcvanöt év ide vagy oda, amíg élünk, igenis kell, hogy tartogasson még számunkra valamit az élet.
Egy napon azonban Hendrik whiskykedvelő barátja, Evert elmondja Hendriknek, hogy rákos, és az orvos szerint csak néhány hónapja van hátra. Hendrik úgy dönt, tesz róla, hogy azok a hónapok bizony felejthetetlenek legyenek. Mindebben pedig segítségére van az Öreg, De Még Nem Halott Klub minden tagja: a reumás Antoine és a szinte vak Ria; az agyvérzésen átesett Edward, akinek alig érteni a beszédét; az alvászavarral küszködő Geert, akinek sztómája van; Leone, aki remeg és inkontinens; valamint Graeme, aki a többiekhez képest egészen jó formában van.
Ez az igazán szeretetreméltó társaság emlékeztet bennünket arra, hogy bár az időskor egyáltalán nem könnyű, sőt néha szívszorítóan nehéz, kellő humorérzékkel és eltökéltséggel mégis sokszor vicces.
