Az 1962-ben született dán költőnő, Pia Juul, lírájával és novellásköteteivel nagy elismertséget és egy sor kitüntetést szerzett magának hazájában.
A Halland meggyilkolása 19 év után a második prózakötete. Címe sugallatának ellenére azonban ez a mű nem egy szabályos krimi. Noha az első jelenet még úgy indul: a főhősnő élettársát egy reggel holtan találják a háza előtti téren. Ám a szokványos krimiszerű folytatás elmarad. Nincs bölcs nyomozó, aki lehetőleg a könyv legutolsó lapján lerántja a leplet a tettesről, és logikus magyarázatát adja minden addig felmerült rejtélynek. Itt a rejtélyek nem oldódnak meg, sőt egyre sokasodnak. Ha éppen gyanakodni akarunk, azt is lehet, vannak jelöltek, ám hamar kiderül, hogy voltaképpen ez esetben nem ez az érdekes. A feszültség az öntörvényű főhősnő, Bess szokatlan cselekedeteiből, jelleméből fakad. Ahogy zűrzavaros napjait követjük, elénk tárul múltja, házassága, első férjéhez és lányához fűződő kapcsolata valamint meggyilkolt élettársának titkos, párhuzamos „életei“. Rádöbbenünk, hogy a rendezettnek látszó élet felszíne alatt micsoda káosz kavargott.
Pia Juul mindezt olyan elevenen, könnyedén meséli el, hogy úgy érezzük, mintha "a szavak maguktól gördültek volna a papírra, és a betűk nem is állhatnának más sorrendben" - amint a regény stílusával szemben támasztott igényeként ő maga fogalmazta meg egy nyilatkozatában.