„A hajdani falusi tanító ma az egész magyarság tanítómestere. Elméletek, ködös magyarázatok helyett kezdjük őt olvasni. Nem lehet letenni könyveit. Prózája maga a természetesség. Ami először feltűnik az olvasónak, az egyenletes, sugárzó melegsége. Szelíd és egyszer .”
„Öntudatosan figyelte magát, az embereket, a nyelvet, melynek nemcsak ihletes írója, hanem tudós művelője is volt.”
Egész népekkel labdázó történelem és a hozzá képest semminek látszó ember köznapi vágyai ütköznek össze Gárdonyi 1902-es regényében. A szétomló római birodalom és a világhódító hun invázió roppant viadalában keresi a helyét egy fiatalember, Zéta, akinek még a neve sem a sajátja, s aki nem lehet ura a sorsának, bármilyen ésszel és tehetséggel áldotta is meg az ég. Az ő élettörténetét követve jut el az olvasó Attila, az "isten ostora" udvarába, az irtózatos catalaunumi csatatérre, sátrak, templomok és paloták világába, kultúrák, vallások, hatalmi játszmák - és reménytelen szerelmek ütközeteibe.