Amilyen mértékben távolodunk az 1956-os magyar forradalom történéseitől, és ennek következtében egyre nagyobb számban távoznak el az élők sorából a tényleges és szavahihető forradalmi szerepvállalók, mint az események hiteles tanúi, úgy fordulnak elő mind gyakrabban a forradalmi hamisságok, torzítások, sőt tudatos hazudozások. Ennek az országosan jelentkező káros jelenségnek néhány szegedi példájával foglalkozik ez a kötet, melyben a szerző reményét sem fejezi ki azzal kapcsolatosan, hogy megállítható lehet ez a káros tendencia. Az alcímben szereplő más tanulmányok is többségükben foglalkoznak valamiféle hamissággal, és részben ezért kerültek bele ebbe a kötetbe. Az utolsó két nem túl terjedelmes fejezet rendhagyó, eltér az előzőktől, mert a jelentősnek mondható titkosszolgálati gyakorlattal és tapasztalattal rendelkező szerző véleményt alkot az állambiztonsági múltról, a jelenlegi titkosszolgálati tendenciákról és részben a jövő kilátásairól is.