Akkor kezdtem ábrándozni a „szökésről”, amikor gyerekkoromban beszereztem egy már akkor is ciki pálmafástengerpartos posztert a zsebpénzemből, és felragasztottam a gyerekszobám falára, nem zavartatva magam szüleim döbbent pillantásától. Attól kezdve a téli estéken odaképzeltem magam a kókuszpálma alá, ahol hőség van, és – bár akkor még nem jártam tengerparton – szinte hallottam a tenger zúgását, egészen elalvásig. Elérkezett az idő, hogy beváltsam a magamnak tett ígéretet, és teljesüljön a gyerekkori álmom: néhány éve télen „megszöktem” kedvenc városomba, Bangkokba, és körbeutaztam Délkelet-Ázsiát.
