Nagy esemény előtt áll a Drummond család: mindannyian összegyűlnek Orlandóban, hogy jelen legyenek egy űrhajó kilövésénél, rajta lesz ugyanis Sarah, aki - bár félkezű, mert az anyja a terhesség alatt egy szörnyű gyógyszert szedett - az egyetlen olyan ember a családból, aki elért valamit az életében. A többiek? Janet, az anya a válása óta magányában rákattant az internetre: ForróÁzsiaTini néven látogatja a chatszobákat, és tiltott gyógyszereket próbál szerezni az AIDS okozta betegségeire. Ted, az exférje, aki valamikor keményen ivott és kábítószerezett, pokollá téve a család életét, most a trófeafelesége mellett próbál új életet kezdeni - bár a májrákja miatt aligha élvezheti sokáig. Wade tizenhét évesen elszökött, nőkkel tartatta ki magát, vagy épp csempészetből élt meg, s most ő is AIDS-es (plusz véletlenül épp az apja új nőjével fekszik le, ami egyhamar ki is derül). A másik fiú, Bryan depressziós, s már kétszer kísérelt meg öngyilkosságot. Nem csoda, hogy ez a fura társaság az űrhajó kilövése előtti pár nap alatt hihetetlen kalandokba tud keveredni - hogy a végén Janet és Wade egy mocsárban egymáshoz bilincselve várja a Sarah által szervezett mentőakciót. Hogy hogyan kerültek oda? A vadul hömpölygő sztoriban komoly szerepet játszik egy levél, amely Diana hercegnő koporsóján volt valamikor, egy multinacionális gyógyszergyáros, aki meg akarja szerezni ezt a levelet, egy újszülöttekkel kereskedő bűnöző család... és Drummondék betegségei, őrületei, titkai, veszekedései és kibékülései. Coupland az 1991-ben megjelent X generáció-val lett kultikus író, s azóta mindig meghökkentően eredeti regényvilágokat teremtve ábrázolja azt az új tömegkultúrát, amelyben - nemzedéke sok tagjával együtt -- úgy lubickol, hogy közben viszolyog is tőle. Ez, a hetedik regénye fergeteges és helyenként hátborzongatóan fekete komédia, amely egy kicsit a paródiák (Simpson család, South Park stb.) paródiája is. Lökött sztori egy lökött családról, amely megnyugtató érzéseket ébreszthet az emberben: lehet, hogy minden család pszichotikus, de hogy ennyire? Hál'istennek, mi azért nem... Vagy mégis?