Azoknak, akik belefognak a Hagyományos Kínai Orvoslás (HKO) tanulmányozásába, az egyik legnagyobb kihívás a benne lévő tömérdek megtanulnivaló anyag. Nemcsak a meridiánpontok elhelyezkedésének százait és nevüket kell bebiflázni, de ott a rengeteg anatómiai tájékozódási pont, ezoterikus kifejezés és alapelv, valamint a tömör és üreges szervek tünetegyütteseinek tekintélyes méretű listája is. Ez sok tanulónak szinte leküzdhetetlen akadályt jelent, és tanításom során magam is tapasztaltam, hogy sokan vagy feladják tanulmányaikat, mert túlterhelt agyuk képtelen megbirkózni mindezekkel, vagy úgy döntenek: a gyakorlat bizonyos elemeit egyszerűen átugorják. Számos akupunktőrt ismerek, akik úgy döntöttek, hogy a Zang-Fu szindrómák túl nehezek ahhoz, hogy megtanulják, ezért inkább kihagyták, és helyette úgy folytatták akupunktúrás tevékenységüket, ahogy a nyugati orvoslásban tüneti kezelést folytatunk a betegségek enyhítésére. Ez szégyen, mert lényegében a szindrómák segítségével tudjuk beazonosítani a diszharmónia rejtett mintázatát, és valójában ez a klasszikus kínai orvoslás elméletének alapja. Spencer Hill már sok éve jó barátom. Ő is régóta tanulmányozza a taoista harcművészeteket. Amióta csak ismerem, mindig öröm volt őt tanítanom, azon egyszerű oknál fogva, hogy semmit nem vett komolyan! Mindegy volt, mit próbáltam tanítani neki, minden gyakorlatban vagy alapelvben megtalálta a bennük rejlő humort. Egy alkímiai tanfolyamon előadásokat tartottam a meglehetősen bonyolult taoista kozmológiai tanításokról. Spencer a sarokban firkálgatott, és az elmondottak alapján felvázolt egy sor képkockát. Mindegyik vázlat mókás módon egy-egy filozófiai alapelv köré épült, amelyek átszövik az egész taoista gyakorlatot. Amikor a rajzaira néztem, rögtön megértettem, hogy Spencer egyszerre két dolgot tesz: amit nekem sok időbe telik elmagyarázni, ő egyszerű rajzzá alakítja át, azután a többi hallgató számára is megkönnyíti, hogy megjegyezzék a tanításomat.