Párizs logikus. Itt Napoleon májfoltos, tömzsi ökle tört egy sugárutat, az eliziumit; itt Haussmann báró akart messzebb látni; itt meg Le Corbusier tervez éppen valamit. Körző, értelem és ízlés nyoma mindenfelé; logikus szépség; mindig felemelő, lenyűgöző; olyan, mint egy jéghideg következetességgel fogalmazott igazság. Ez a két város maradt a világon, felülmúlhatatlanul: Róma és Párizs. Márai Sándor: Európa elrablása D. Magyari Imre Párizs-kalauza méltó párja nagy sikerű Bécs-könyvének: a város régi rajongójaként könnyed stílusban avatja be olvasóit annak számtalan titkába. Együtt kószálva vele a Szajna bal partjának és a jobb partjának törtenelmi negyedeiben - például a Szent Lajos-szigeten, az Eiffel-torony környékén, a Champs-Elysées-n vagy a Montmartre-on - a francia kultúra kimeríthetetlen tárháza tárul fel előttünk. Mesél nekünk régi sanzonokról, szalonokról és emberekről - többek közt XIV. Lajosrol, Moliere-ről, Montesquieu-ről, Apollinaire-ről és az egzisztencialistákról- oda-odakacsintva az olvasóra, amikor párhuzamok sejlenek fel a mával. A könyvben minduntalan feltűnnek a városban hosszabb-rövidebb időre menedéket találó magyarok is - szellemi jelenlétük különösen otthonossá teszik számunkra D. Magyari Imre Párizsát.