Grigore Vieru nemcsak a moldáv, de az egész román költészetben egyedülálló hang volt.
Szövegei gazdagok világos költői kijelentésekben, szuggesztív és őszinte képekben.
Vieru verseiben nincsenek hamis vagy mesterkélt hangzások. Kivételes spirituális adottságokkal rendelkezett. Talán az utolsó olyan költő, aki tudatosan felvállalta a szerepet, hogy Besszarábia lelkiismerete és hangja legyen. Elegáns, törékeny, és megronthatatlan szellem, akinek anyaversei a szeretet önzetlen, ősi és őszinte húrjait szólaltatják meg úgy, ahogy csak kevesen képesek az irodalomban. Olyan korban élt, amikor nem a stílusjegyek foglalkoztatták, hanem az igazság nyers kimondása úgy, ahogy azt olvasói elvárták tőle. Ars poeticájában így vall: Az élen indulok reggel, /
Ölemben anyám hófehér / Hajának kalászaival. / Te, kedvesem, a nyomomban lépkedsz, /melleden forró / könnyed kalászaival./ Mögöttünk a halál jön...