Az eltűnt gyulafehérvári református egyházmegye és egyházi közösségei

-19%
Rendelhető
Az eltűnt gyulafehérvári református egyházmegye és egyházi közösségei
Kiadó
Kriterion
Személyes átvételi idő
1-2 munkanap
Házhoz szállítási idő
2-4 munkanap
5 250 Ft
4 253 Ft

Az eltűnt gyulafehérvári református egyházmegye és egyházi közösségei

Részletek
Az egykori Gyulafehérvári Református Egyházmegye (később Károlyfehérvári Egyházmegye) gyülekezeteiből mára csak 3 nagyobb közösség – egyházközség tekinthető életképesnek: Vajasd, Gyulafehérvár és részben Tövis. Nem pusztán a történelem fintora, hogy egykori gazdag közösségeink a reformáció után lassan elvesztették magyar lakosságukat, vagyonukat, templomaikat, helyi majd regionális identitásukat. A Gyulafehérvári Református Egyházmegye volt az, ahol az etnikai asszimiláció, kivándorlás és kiöregedés ijesztő képlete nem csak elméleti szinten maradt. A legkorábbi – egyházmegyei közösségeket érintő – összeírás 1658-ban a tatárjárás után született, amelyet 1663-ban tettek közre. Akkor a Gyulafehérvári Református Egyházmegyéhez 17 anya- és 20 leányegyház tartozott. Később, 1766-ban, ismételten 17 református közösségről tudunk, amelyekhez akkor 3670 személy tartozott. 1858-ban az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcot kísérő polgárháborús eseményeit követően a református anyaegyházak 9-re apadtak. Ezt a régiót egyaránt pusztította a török, a tatár (1658), Horea felkelés (1784) és az 1848 őszén kirobbant polgárháború, majd végső akkordként a XX. század két nagy világégése. Trianon után a román Agrártörvény, majd 1948-at követően a kommunizmus erőszakossága sietette a magyar közösségek bomlási folyamatát. Nem véletlen tehát, hogy a XX. század derekára demográfiai okok miatt életképtelenné vált Egyházmegye, újabb adminisztratív beosztás után, 1950-től a Hunyadi, majd 1968 után a Hunyad - Gyulafehérvári Egyházmegyéhez, és végül, 1990 után, az újjáalakult Nagyenyedi Egyházmegyébe lett bekebelezve. Ma e közösségekben körülbelül csak 1040 református él. Az Inquisitoria Dioceseos Alba-Carolinensis Reformatae Relatoria (1754) forrásértékű egyházi vagyonösszeírás közlése egy olyan egyházgazdasági élet hátterét próbálja felvázolni, amely – bár ma az enyészeté –, a középkor óta a reformáción át a XIX. századig sok esetben kiemelkedő szerepet vállalt az erdélyi magyar politikum-, hit- és művelődéstörténetben. A kérdés feleletek formájában összeállított vagyoni beszámolók helyzetképet adtak a meglátogatott települések egyházi társadalmáról, az épületekről, földekről, vagyonról és adósságokról. Értéke épp abban rejlik, hogy olyan egyházi közösségeket ismertet, amelyek ma már csak romjaiban léteznek, vagy egyáltalán már nem lelhetők fel. Web oldalunk tartalma visszavezet egy ma már ismeretlen világba. Valójában a szórványosodás történetéről van szó, a ma még halkan harangozó Atlantiszról. Rég épült, ma már műemléknek számító ingatlanokat, elfelejtett dűlőneveket, eltűnt közösségeket és egyházak történetét – vagyonát - demográfiáját, próbálja restaurálni. Hiánypótlás ez. Egy méltatlanul elfelejtett világ egyik utolsók közötti testamentuma. Ebből azonban nem a jajveszékelést és a sírást kell kiolvasnunk, hanem azt az emberfeletti, Istenben bízó hittől áthatott küzdelmet, amely mindig egy értékesebb, reményteljesebb és élhetőbb hegyaljai magyar református élet érdekében cselekedett. A főhajtás mellett ebből mi magunk is erőt gyűjthetünk mindennapjaink küzdelmeihez…
Adatok
Cikkszám
9789732610725
Hasonló termékek
Vélemények