Létezik a szellemi út során egy kikerülhetetlen, központi jelentőségű gyakorlat, ami nem más, mint a tudat önmagára történő rögzítési kísérlete, vagyis a metafizikai értelemben vett ön-figyelem gyakorlata. E nélkül elmélyedésről lehetetlen beszélni, mert a tudat a rögzítésének minden egyéb próbálkozása során kifelé fordultságban marad.
Az itt tárgyalt ön-figyelem azért metafizikai, mert szinte semmi köze a személyiség pszichológiai, viselkedéstani vagy más, „bensőnek” mondott vizsgálataihoz, de a gondolkozási műveletekhez, illetve az úgynevezett „elmélkedés” és „szemlélődés” felfogásaihoz sem.
Jelen mű feladata e leglényegibb gyakorlat teljes körű megvilágítása.
