A nőnevelés történetének 19. és 20. századi epizódjait mutatja be a Kéri Katalin köré szerveződött több mint 10 éves múltra visszatekintő Pécsi Nőtörténeti Műhely tanulmánykötete. A neveléstörténeti kutatások nőtörténeti áttekintése, a középiskolai koedukáció és a nők pályaválasztásának problémái, a nők kereskedelmi és ipari szakképzése, a tanítónők életmódját megvilágító öltözködési szokások, a New York-i Schwimmer Rózsa-hagyaték és a 19. századi női naplók oktatástörténeti aspektusai, az 1860-as évek írónői és nőirodalma, az 1970-es és az 1980-as évek magyar tanterveinek nőneveléstörténeti elemzései egy-egy szín a nőnevelés- és női művelődéstörténet palettáján. Az új kutatásokban együttesen érvényesül a modern és a hagyományos történetírói szemlélet: egyszerre vannak jelen a diakrón és a szinkrón vizsgálatok. A kutatók nemcsak az eseménytörténetre fókuszálnak, forráskritikát, a kvantitatív elemzéseken túl kvalitatív módszereket alkalmaznak, térben és időben végeznek összehasonlító vizsgálatokat. E módszerekkel, új típusú források bevonásával és interdiszciplináris megközelítéssel (sajtótörténet, divattörténet, irodalomtörténet, művelődéstörténet) folyó kutatások új eredményekkel gazdagítják a nőnevelés, a nőtörténet és az emberiség történelméről alkotott ismereteinket.
