Az Ártatlan szeszcsapdák egyfajta bevezetés a felnőttek életébe. Három tizenhat éves fiú kalandjaiba, akik ekkor ismerkednek meg a kocsmák, a szerelem és a szexualitás világával. Víťa, Honza és az elbeszélő – maga Petr Šabach – a szocializmus szürke hétköznapjait élik. Hogy mégse legyenek olyan szürkék és unalmasak ezek a hétköznapok, különféle tréfákkal szórakoztatják magukat: idegenek előtt úgy tesznek, mintha véresen komolyan verekednének egymással, egyikük apjának autóját eltulajdonítják. Arról álmodoznak, hogy előbb-utóbb eljutnak a tengerhez. És közben isznak és isznak, mint a környezetükben oly sokan. Šabach könyve azonban egy másik, idősebb generáció története is. Többek között két szobrászé, akik a művészek hatalomhoz való viszonyulásának eltérő variációit testesítik meg, sorsuk mégis összefonódik. Az író szeretettel, megértéssel és kifogyhatatlan humorral ábrázolja hőseit és a korszakot. A cseh irodalomnak azt a hašeki, hrabali „kocsmafilozófus” hagyományát folytatja, amit méltán szeretnek a magyar olvasók is.