S ha most egy verőfényes nyári délutánon vagy éppen egy havas alkonyaton megállunk valahol Nyírőlapos, Darassa vagy éppen a kunkápolnási mocsarak tájékán a tiszta, pusztai égbolt üvegharangja” alatt, a kitáruló végtelen panoráma azt érezteti velünk, hogy tudjunk bár sokat a puszta múltjáról, élővilágáról, emberei nem könnyű pásztoréletéről, mindez nem adhat teljes feleletet arra a bensőnkben felmerülő kérdésre, hogy mi hát a Hortobágy vonzásának, néha akár félelmetes szépségének kulcsa.
A titok szavakban nehezen, talán egyáltalán nem fejthető meg. Pedig ezekben a tájképekben valahol ott rejlik a megoldás, de azt talán nem kimondani, hanem megérezni kell.

Ehhez segíthetnek e remek hortobágyi összeállítás képei, s a melléjük rendelt költői gondolatok. A Hortobágy két kiváló ismerője – egy művészi fotós vénával megáldott urológusprofesszor s egy, a képek látványában nagy költőink soraira ismerő neves ökológus, a Nemzeti Park egyik megálmodója – szinte belső lelki rezdüléseiket nyújtják felénk, csak hajoljunk le értük, s fogadjuk be őket!