Ágh István költészete az idő (és saját életkora) előrehaladtával egyre nemesedik, egyre jelentősebbé válik, szinte a fokozhatatlanságig mélyül-szépül... A kötet 6 ciklusra oszlik: Készülődés a távozásra; Csillagfelhő; Miasszonyunk a máglyán; Magyarok! Merre vagytok?; Kései hálaének; Őszvégi képletek 1–14. Főleg búcsúzások, emlékezések, megkönnyeztetően gyönyörű versek. Ágh a szokásos tömbösebb, hosszú soros verseit is folytatja, de megjelennek a négysorosak, az induláskori stílusjegyek, természetesen az elmúlt évtizedek tapasztalatával és tudásával... Külön kiemelném a Himfy estéje, Magyarok! Merre vagytok, Készülődés a távozásra címűeket. Az utolsó ciklus 14 szonett, költői mesterbravúr. Az NKA támogatásával.