Egyszer az amerikai Time magazin egyik riporternője kért tőlem interjút. Azt kérdezte, vajon a jelenlegi trend elvezet-e a vallástól. Azt válaszoltam, hogy a trend a vallástól nem vezet el, de annál inkább azoktól a felekezetektől, amelyek látszólag mást sem tesznek, mint egymás ellen harcolnak, és megpróbálják elorozni egymás híveit. Erre a riporternő azt kérdezte, hogy ez azt jelenti-e, hogy előbb-utóbb egy univerzális vallás jön létre, amire én nemmel feleltem: ellenkezőleg, mondtam, nem univerzális, hanem perszonális – mélységesen személyes – vallásosság felé haladunk, olyan vallás felé, amelyből kiindulva mindenki megtalálhatja saját, legszemélyesebb nyelvét, ha Istenhez fordul.
…embernek lenni azt jelenti, hogy állandóan különféle helyzetekkel szembesülünk, amelyek mindegyike egyszerre adomány és feladat. Egy ilyen feladat azt „adja fel” nekünk, hogy beteljesítsük az értelmét. És ugyanakkor annak lehetőségét „adja” nekünk, hogy az értelem beteljesítése által megvalósítsuk önmagunkat. Minden helyzet olyan hívás, amelyre hallgatnunk, amelynek engedelmeskednünk kell.
Részletek a könyvből
