Ez ​a kötet az íjászattal foglalkozó kiterjedt irodalomból négy olyan művet tartalmaz, amelyek így együtt lényegre törően és szemléletesen képesek bemutatni az íjászat önmagán túlmutató, szellemi dimenzióit. Bár formailag túlnyomórészt kétségtelenül a távol-keleti tradicionális íjászattal, a kyu-doval foglalkoznak, a tanulmányokban a formán túli és feletti lényeg, valamint az egyetemes érvényű alapelvek jól kivehetőek. Ily módon hasznos támpontokkal szolgálhatnak nem csupán az íjászat elmélyültebb gyakorlói számára, hanem azok számára is, akik az ember szellemi léte, egy létrendi célba találás és ennek lehetséges gyakorlati vonatkozásai iránt érdeklődnek. Jó példáját nyújtják továbbá annak, hogy a tradicionális civilizációkban minden tevékenység magasabb cél felé mutató, “szakrális” jelleggel rendelkezik, és még egy olyan viszonylagos jelentőségű dolog, mint az íjászat is képes a szellemi önmegvalósítás segédeszközévé válni. Az íjászattal ismerkedők vagy foglalkozók tábora ma nem kicsi. Csupán Magyarországon igen különböző indíttatásból ugyan, de rengetegen birtokolnak és használnak íjat az alkalom adta időtöltéstől és szórakozástól kezdve a hagyományőrzés vélt vagy valós formáin át a vadászíjászatig vagy az amatőr és professzionális sportíjászatig. Afféle tömegmozgalomról lehet beszélni, amely azonban meglehetős hiányt szenved szilárd alapelvekben. Tartozzék tehát bármely irányzathoz is az, aki íjat vesz a kezébe, legyen akár elméletellenes “csak lövész” vagy éppenséggel túlzott “misztifikációra” hajló tradicionalista, a lényeg irányába mutató ősi gyökerek ismeretéből kára nem származhat. Jó esetben pedig továbbhaladásának segédeszköze lehet. Ebben segíthet ez a kötet. Kívánom, hogy mindenki célba találjon vele.