A 2008-ban kirobbant válság hatására világszerte megélénkült a válságtörténet kutatása. Olyan mennyiségű irodalom termelődött, hogy szinte lehetetlen nyomon követni. Évszázadokkal meghosszabbodott az időtartam, amelyet a kutatói tekintet megpróbál átfogni. Sokan megfogalmazták: a válságok históriája az amnézia története. És a félreértéseké. Megírható-e tehát a válságok története a felejtés tapasztalatának és a krízisek emlékezetének története nélkül? Szerencsére – történészek lévén – nem nekünk kell recepteken törnünk a fejünket a mai válságból való kilábalás menedzselése érdekében. Viszont minden újabb válság fényében érdemes hosszú távú összefüggéseikben újragondolni a régieket.
