A világos bőrű, hosszú hajú, büszke és szókimondó Janie Crawford gyerekkorától kezdve a szerelemről és az élet örömeiről ábrándozik. Végül két rossz házasság és több évtizednyi csalódott várakozás után talál rá az igaz szerelem, amely nem vezet ugyan boldog végkifejlethez, mégis lehetőséget nyújt számára, hogy megtegye, amit Janie szerint minden embernek meg kell tennie önmagáért: „Megtalálni az utat Istenhez, és kitalálni, hogyan élje a saját életét.”
Zora Neale Hurston regénye 1937-ben jelent meg először, majd a főként férfiak uralta irodalmi nyilvánosság több mint harminc évre megfeledkezett róla. A hetvenes évek végén fedezték fel újra, és azóta a 20. századi afroamerikai irodalom egyik legfontosabb alkotásaként emlegetik.

„Tavaszi délután volt Nyugat-Floridában. A nap túlnyomó részét Janie a hátsó kertben, egy virágba borult körtefa alatt töltötte. Az utóbbi három napban, ha csak egy percre is el tudott szakadni a házimunkától, felkereste ezt a fát. Pontosabban azóta, hogy az első apró virág kibontotta rajta a szirmait. Hívta őt a fa, hogy menjen és bámulja a csodát. A csupasz barna ágakból harmatos levélrügyek lettek; a levélrügyekből pedig szűziesen hófehér virágok. Egészen felkavaró érzés volt. Hogyan? Miért? Olyan volt, akár egy elfeledett, másik világ fuvoladallama, amely most újra eszébe jutott.”

„Nincs fontosabb számomra ennél a könyvnél.” – Alice Walker

Zora Neale Hurston (1891–1960) amerikai író, antropológus, dokumentumfilm-rendező. Az amerikai Délen született, majd etnográfiai tanulmányai után az afroamerikai kulturális és művészeti mozgalom, az ún. harlemi reneszánsz egyik meghatározó alakja lett. Négy regényén és több mint ötven elbeszélésén kívül színdarabok, esszék és etnomuzikológiai értekezések szerzője, emellett évtizedeken keresztül a terepen is kutatta a karibi folklórvilágot.