Zelnik József: Az ünnep megszállása (antikvár)
Magvető, Budapest, 1989
162 oldal
Ha élni akarunk, a halállal is kell kommunikálnunk. Meg kell figyelnünk a halált, de legalább az életbe, az életünkbe türemkedett halálkoreográfiát. Ez ebben a században valójában már nem is olyan nehéz, hiszen láthatjuk: megindult a nagy invázió, kísérlet történt az ünnep megszállására. Ezt követhetjük nyomon, ha figyeljük a képeket – például ebben a kötetben. Dokumentálható: a „litániázó” tömeg előtt átadatott a „jó pásztornak” a piros-fehér-zöld masnit viselő bárány; megkezdődött a hamis istenek bevonulása. Mickey Mouse szivarozva figyeli a „televíziós közvetítést” a Kremlből: nyílik a föld, s az üvegkoporsó megjelenik. Benne az ember fia, akit nem kaphat vissza a föld. Majd hasonlót épít magának a popsztár, aki gyermek akar maradni örökké, s azt hiszi, hogy az oxigén üvegkoporsó megőrzi őt az életnek.
A halálkoreográfia megismerése nélkül nem tárható fel az élet dramaturgiája. Ha ez a kettő összemosódik, akkor bolondul meg az ember a negyediken, és imádkozik egy jó álomért, melyben valami mozdul.
