Gondolat, Budapest, 1964
308 oldal · puhatáblás · Fordította: Svékus Olivér

Az előszót többnyire nem szokták elolvasni. Lehet, hogy ennek most más lesz a sorsa, hiszen rövidsége vitathatatlan. Minden lényeges dolog benne van magában a könyvben, és így nincs szükség az előszóra. Mégis szeretnék az olvasónak két dolgot figyelmébe ajánlani. A manapság oly kedvelt kijelentés, hogy „ennek a könyvnek összes szereplői és eseményei képzeletbeliek; élő vagy holt személyekkel való esetleges hasonlóság csupán véletlen dolga” – könyvemre egyáltalán nem érvényes. Sőt ellenkezőleg: mindvégig arra törekedtem, hogy a valóságos eseményeket lehetőleg hűen ábrázoljam. Van ebben éppen elég belső drámaiság ahhoz, hogy önmagáért beszéljen. Másrészt viszont a könyv nem akar tudománytörténeti kérdésekben kútforrás lenni; a történeti tényektől való csekély eltérésekért bocsánatot kérek azoktól, akik ezen megütköznek. És bocsánatot kell kérnem az „érdekeltek”-nek még egy csoportjától; a tudományos és nem tudományos írásművek szerzőinek rendkívül népes seregétől, akiknek műveiből merítettem e könyv megalkotásánál. Azért kell elnézést kérnem, mert elhagytam a forrásművek felsorolását. Talán így is el fogják nekem hinni, hogy egy ilyen könyvet számtalan más könyv, tudományos munka stb. elolvasása nélkül nem lehet megírni. Végül elnézést kérek minden olvasómtól, ha itt-ott egy tétel, fogalom vagy kifejezés szükségképpen magyarázat nélkül maradt. Az összképnek azért ez nem lesz kárára. Könyvem ugyanis nem tankönyv, nem kézikönyv, hanem csupán egy példa nélkül álló korszak zsongó szimfóniája.