Kossuth, Budapest, 1974
200 oldal · ISBN: 9630900971 · Fordította: Dani Tivadar


A tatamin – a gyékényszőnyegen – guggoló kimonós lányok, asszonyok kecses mozdulattal öntik a teát a csészékbe; Japánban a teaivás külön ceremónia. Az asszony mély meghajlással búcsúzik az ajtóban munkába induló férjétől, akit elnyel a tokiói utca forgataga. Egy esti séta a Ginzán – Tokió Váci utcájában –, csillogó-villogó neon-panoráma. A futószalagról legördülő autók ezrei már szinte eltorlaszolják az utcákat. A japánok a természet szépségeihez menekülnek: a cseresznyefavirágzás, a holdtölte, a Fudzsi megmászása – mind megannyi népünnepély, dallal, tánccal, vidámsággal… A japán emberek hétköznapjairól, szokásairól, munkájukról, gondolat- és érzésvilágukról szól Vszevolod Ovcsinnyikov nem szokványosan megírt könyve. Írása nem szorítkozik a japán élet felületi bemutatására, keresi és feltárja a jelenségek okait is. Megismerteti az olvasót a japán jellem kettősségével, általában a modernnek, az újnak és a hagyományosnak, az ősinek az összefonódásával. Vszevolod Ovcsinnyikov a Pravda tudósítójaként hosszú éveket töltött a Távol-Keleten, így Japánban is. Tudatosan törekedett rá, hogy megismerje a japán nép lelkivilágát, cselekedeteik mozgató rugóit. Ezért az olyan fogalmaknak, szokásoknak, mint az ikebana, a szamuráj-erkölcs, az esküvői ceremónia vagy az, hogy a japánok sohasem mondanak nemet, az egzotikumon túl eredeti tartalmuk is feltárul. Mint Jurij Zsukov írja utószavában: az olvasó sajnálni fogja, amikor végére ér majd ennek az érdekes könyvnek, s szerzője nemcsak Japán és a japánok életformája, észjárása és jellemvonásai iránt kelti fel az érdeklődést, ő maga is szimpátiát vált ki az olvasóban. S ahogy ugyancsak Zsukov írja, ezentúl sokan megkérdezik majd a könyvesboltban vagy a könyvtárban: Van-e újabb könyvük Vszevolod Ovcsinnyikovtól?