Magvető, Budapest, 1987
240 oldal
Hogy mitől szomorú Szosnyin felügyelő? Napi munkájában azt látja, hogy a féltve őrzött, pártolt új nemzedék fiai iszákosak, ideáljaikat, céljukat vesztették, életük zsákutcába futott, már-már a gyilkolástól sem riadnak vissza. Ilyen lenne a mai fiatalság? A felügyelő közrendőrként, majd kényszerűen visszavonulva íróként harcol, hogy az általa tapasztalt jelenség ne váljon általánossá. Hosszú évek kudarcait egy nap siker koronázza: megjelenik a hét évig az róasztalban pihentetett mű, mely nem vádbeszéd, ahogy a riasztó bűntényeknek csak a tartalmát szemlélő bírálói vélik, hanem összefogásra szólító, tiszta, kemény tényfeltáró krónika. Az íróként és harcos közéleti személyiségként egyaránt ismert Viktor Asztafjev keserű hangú kisregénye az elmúlt szovjet irodalmának egyik legnagyobb könyvszenzációja.
