Szépirodalmi, Budapest, 1971
336 oldal · keménytáblás

Az 1969-ben közzétett Horthy-portré folytatása ez a könyv. Amíg előbbi a császári és királyi szárnysegéd karrierjét világítja meg, a mostani 1920 és 1921 történelmi eseményeit öleli fel. Elsősorban azt mondja el: milyen ellenforradalmi körülmények között, fegyveres erőszak alkalmazásával került a kormányzói székbe s költözött a Várba Horthy, akit a közvélemény a „lovastengerész" címmel ajándékozott meg.
A szerző, aki tizenhat évet töltött az ellenforradalmi rendszer börtönében, személyes tapasztalatai segítségével, illetve sajátos látószögből vizsgálja és hasznosítja a nemrég előkerült dokumentumokat, hajdani titkos iratokat, diplomáciai leveleket. Vas Zoltán ismét sok legendát oszlat szét, nemegyszer épp a kalandorok fennmaradt vagy visszaemlékezésként készült írásaival, naplóival leplezi le a történelmi visszaéléseket. Jól érzékelteti a zavaros és ijesztő légkört, melyben ott erőszakoskodnak még – bár lassan a háttérbe húzódva – a hírhedt különítményesek. Az ellenzéki pártok belső csatározásai ugyancsak Horthyék sötét sikerét mozdítja előbbre.
A kormányalakítás körüli machinációk leírásával indul és a második királypuccs elbeszélésével zárul ez a rész. Közben már a bethleni konszolidáció előkészületeiről értesülünk. Főszereplői – Horthy, Bethlen, Gömbös – az ellenforradalmi kurzus katonai, politikai és ideológiai megalapozói.