Magvető, Budapest, 1988
218 oldal · ISBN: 9631412172


Varga ​Dániel lírikusként jelentkezett, így nem véletlen, hogy a költészet eszközeivel fölvértezve lép a próza területére. Költőre vall az alanyiság elemi ereje, a titkolatlan érzelmi telítettség, a diszkrét látomásként kísértő valóságkép – mégis, az átminősülés művészi folyamata során alkati jegyeivel együtt a szerző természetes otthonává válik a próza szigorúbb világa. Talán azért is, mert valóban a nyolcvanas évekről szól ez a regény, s hőse, az érzelmiségi Madocsay Péter olyan nyíltan rejtőzik e korszakban, ahogy a költői kétely keres menedéket a prózai alkotásban.
1958-ban született Budapesten. 1982-ben általános orvosi diplomát szereztem, jelenleg is orvosként dolgozom. Eddig egy „verskötetem” jelent meg, „Kötet” címmel.
Ebben a könyvben szó szerinti vagy torzított formában számos idézet szerepel. A szöveg eredetileg afféle „ujjgyakorlatnak” indult, így még az is megesik, hogy oldalakon keresztül követem egy akkortájt olvasott történet vázát vagy egy-egy tetszetős, másoktól származó gondolatmenetet. Sajnos a megkárosított szerzők hiánytalan felsorolására utólag már nem vagyok képes: bár ez talán nem is annyira fontos. Abban reménykedem, hogy ez a könyv, ha több jó nem is mondható el róla, de legalábbis: „szuverén”.

magyar nyelvű magyar szerző regény