Magvető, Budapest, 1981
400 oldal
A szerző írja új, válogatott novelláit tartalmazó könyve elé: „Amikor e kötet terve fölmerült, sokat tűnődtem, milyen szempontok alapján válogassak novelláim közül. De végül félretoltam az okos megfontolásokat, s a szívemnek legkedvesebb írásokra szavaztam. Elhatároztam, hogy nem változtatok rajtuk – az ember ne retusálja a múltját –, ám azért apróbb javításoknak mégsem tudtam ellenállni. Publikált novelláim negyedrésze szerepel a kötetben. Közülük a legrégebbi már tizenöt éves. Úgy gondolom, első írói korszakom lezárása ez a könyv. A novellafolyó apadóban. Olyan érzés, mintha ifjúkori szerelmem cserbenhagyott volna. Pedig inkább én szakítottam ővele. Ezt az agyonbonyolódott világot egyre kevésbé tudom szeletekben ábrázolni, nagyobb formák felé fordultam. De a válás fáj. Mert a novella olyan, mint az ijfúság: gyors, forró, rövid, szertelen, s gyakran kissé igazságtalan, hiszen csak egyetlen harapás a valóságból, egy (ízes? fanyar? keserű? édes?) falat élet.”
