Valentyin Raszputyin: Végnapok (antikvár)
Európa, Budapest, 1970
240 oldal · Fordította: Galvács Adél
"Számomra nem léteznek „pozitív” és „negatív” hősök. Számomra csak eleven, életteli hős létezik, akinek hiszek. Az a legfontosabb, hogy az olvasó higgyen neki. Sőt kívánatosabbnak tartom, ha olyan ember, akinek negatív tulajdonságai vannak (bármilyen furcsán hangozzék ez). Azért, mert csak ilyen hősökön keresztül tudom ábrázolni a valóságos problémákat, helyzeteket, a jellemek ütközését.
Első nagyobb írásom a Pénzt Marijának. Egyik szereplője, Kuzma, „pozitív”, majdnem teljesen „pozitív”… És mégis kevéssé tetszik nekem. A Végnapok-ban nincsenek ilyen hősök, Annát kivéve valamennyi negatívnak nevezhető. Ezeket mégis jobban szeretem, mivel ők egész életük bonyolult, sokszor negatív tapasztalataival vannak jelen az elbeszélésben, és ezzel segítenek nekem abban, hogy teljesítsem alkotói feladatomat…
Vagyis az a véleményem: nem szükséges, hogy az olvasó valamilyen utánzásra való példát keressen a regényben. A könyv késztesse arra, hogy elgondolkozzék az életről, a saját eszményeiről" (V. Raszputyin)
