Helikon, Budapest, 1999
336 oldal · keménytáblás

A kötet a szerző elmúlt évtizedben született írásainak gyűjteménye. Tölgyessy Péter a közélet eseményeit törekszik a társadalom mozgásaival magyarázni. Alapállítása, hogy csupán azok a politikai erők eredményesek, amelyek a közvélemény létező igényeire adnak választ, melyeknek még a vétkeiben is magukra ismernek az emberek. Az átmenet megrázó traumát okozott az állampolgárok legtöbbjének. Hosszú ideig sikeresnek gondolt életstratégiák veszítették el hirtelen érvényüket. Országunk lakói mindenekelőtt jóléti reményeik teljesültét várták a demokratikus fejlődéstől. Szükségképpen csalódniuk kellett. A választóik haragjától rettegő pártok igyekeznek csak legvégső esetben szembefordulni szavazóikkal. Sorra azok a szervezetek hódítják meg a közönség rokonszenvét, amelyek nem társadalom-átalakító programokat, hanem illúziókat kínálnak a politikai piacon. A magukat ismételten becsapottnak érző emberek folyvást más pártban látják meg vágyaik beteljesítőjét. A népszerűség sebes változásai önpusztító versengésbe kergetik a felszínen maradásukban bizonytalan politikusokat. A szükségesnél lényegesen kisebb az írott normák, a demokratikus szokások vezérlő ereje.

Az állampolgárok többsége máig nem barátkozott meg a parlamentarizmus intézményeivel. Az emberekre hatalmas lelki és anyagi terheket helyező átalakulás megpróbáltatásai azonban nem roppantották össze az országot egybetartó kötelékeket. Az általános elégedetlenség politikai célokra bajosan mozgósítható. A választók bizalmatlansága ellenére a közélet meglepő állandóságot mutat. A pártok gyakran bizonyultak gyarlónak, és sokszor csupán a jószerencse segített. Mégis a magyar demokratikus átmenet alighanem igazi sikertörténet.