Magvető, Budapest, 1967
310 oldal

„Jöjjetek, harmincas évek” – invokálta Klebelsberg Kunó híres könyvében Gömbös Gyula hatalomra jutásának évtizedeit, melyek – nem ugyan az ő szavára – jöttek is, s hozták a XX. századi történelem legtragikusabb társadalmi-politikai válságát: a fasizmust. A húszas évek végétől a harmincas évek közepéig tartó időszak európai és hazai eseményeit futólag is áttekintve, nem szorul bizonyításra, milyen nehéz, milyen próbára tevő kaland volt a világnézeti-szellemi tájékozódás ezekben az években. Thurzó regénye ennek az útkeresésnek a kalandját mondja el, a buktatókat, melyek az útkeresőkre vártak, a társadalmi környezetet, mely hőse és generációja – hiszen a Hamis pénz egy generáció regényes önvallomása – számára a világot jelentette: a jótékonykodó, lelkekkel és ingyenkenyérrel üzletelő Sajdik atyát, zsidó nagytőkéseket, Herrmann doktor „marxista” körét, melyben a szabad szerelem melletti apostolkodás jól megfért Horthy politikai rendőrségével tartott alig leplezett kapcsolattal s a kommunisták iránti gyűlölettel. A Periszkóp című folyóirat története éppúgy dokumentumértékű, hiteles beszámoló a korról, mint a németországi tanulmányútról szóló fejezetek, melyben Thurzó a másik Németország arcképét vázolja fel: a patríciusházak életét, ahol zárt ablakok mögött Schumann kvartettjeit játszották, tiltott könyveket dugdostak, ahol igyekeztek megőrizni a németség nemes tradícióit, s a házak lakóiét, akik végül vagy behódoltak, vagy áldozatul estek a fasizmusnak. Mindez benne van a regényben, mégis félrevezeti az olvasót, mert tulajdonképpen egy viharzó, nagy szerelem történetét veszi kézbe, mely hőseit – vagy áldozatait? – a létezés, az öntudat lekülönbözőbb állomásain kergeti végig, hogy végül, ha a másikra nem is, de önmagukra rátaláljanak.