Európa, Budapest, 1979
292 oldal · keménytáblás · Fordította: Kászonyi Ágota · Illusztrálta: Kass János

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kötetünk címadó kisregénye 1806-ban játszódik, egy évvel a Napóleonnal vívott jénai csata, a régi Poroszország összeomlása előtt. Josephine von Carayon berlini szalonjában szívesen gyűlik össze a jó társaság színe-java, leghívebb látogatójuk Schach von Wuthenow, a komoly, szép szál katonatiszt. Csak az nem egészen világos, kinek udvarol tuljdonképpen: a még mindig csinos, özvegy mamának, vagy okos, mély érzésű, de himlőhelyektől elcsúfított leányának, Victoire-nak. Egyetlen könnyelmű pillanat – s mintha örökre eldőlne a kérdés; a férfinak döntenie kell, nincs többé visszaút.
Fontane minden regénye vádirat, tiltakozás a hipokrita porosz társadalom ellen. Nem véletlen, hogy leghíresebb műveiben, az Effie Briestben vagy a Tévelygések, tévedésekben a szerelem igaz emberi törvénye ütközik meg az idejétmúlt társadalmi formák hamis erkölcsi követelményeivel. De Fontane tiltakozása látszólag mentes minden indulattól. A részletek, a kis dolgok aprólékos, lírai leírásában búvik meg, a remek stílus, a mértéktartó ábrázolás eszközeibe öltözik. Regényeiben mintha semmi sem történne. A tisztes szegénységben élő Poggenpuhl család egyetlen törekvése, hogy szűkös anyagi helyzete ellenére fönntartsa az úri látszatot. Ugyan mik is életük fontos eseményei? A három nővér megünnepli özvegy édesanyja születésnapját. Nyugat-poroszországi állomáshelyéről meglátogatja őket kedves, könnyelmű fivérük, Leo. Váratlanul betoppan nagybátyjuk, Eberhard bácsi, s az egyik lányt magával viszi sziléziai birtokára. A távollevők és a család között levelek hidalják át a távolságot. A levelekből s a remek párbeszédekből – melyekért annyira csodálta Thomas Mann Fontanét – minden részletében kirajzolódik előttünk a szereplők élete, szeretjük és megítéljük őket, sajnálkozunk és elborzadunk, s a jellegzetes apróságokból, a súlytalan csevegésből, a mindennapok felrajzó eseményeiből egyre könyörtelenebb világosság árad, olyannak mutatva meg ezt a számunkra idegen, régen elmúlt világot, amilyennek az író szándéka szerint látnunk kell.