Trianonban a magyar népet, a magyar nemzetet fájdalmas és rettenetes - soha el nem felejthető - igazságtalanság érte. Ezt bizonyítja, hogy három emberöltővel Trianon után, a 21. század elején - sok százezer, millió magyar elűzése, kivándorlása, kitelepítése, széttelepítése, elhurcolása, meggyilkolása, továbbá asszimilációja, reszlovakizációja stb. ellenére - van magyar kérdés a Kárpát-medencében. Köszönhető ez a kisebbségi sorsban élő nemzedékek kitartásának, szülőföld és anyanyelv szeretetének. Trianonról nekünk az igazságot ki kell mondani még akkor is, ha külföldön és sajnos itthon is, ez sokaknak nem tetszik. Trianon igazságtalanságait történelmi hazugságokkal elfedni nem lehet. Védekező, elhallgató álláspont helyett a tényeket, az igazságot kimondó politikát kell folytatni. Trianonról beszélni, a történelmi tényeket ismertetni nem revizionizmus, nem nacionalizmus! Az 1945 és 1990 közötti évtizedekben nemzedékek nőttek fel, akiknek a történelmi Magyarországról, Trianonról homályos ismeretei vannak, egyszerűen azért, mert az iskolákban nem tanították, nem beszéltek róla. Trianon tabutéma volt, többek között azért is, hogy szomszédaink nehogy megsértődjenek. Beszélni, írni kell arról is, hogy szomszédainknál száz évvel Trianon után miért van trianoni sokk, trianoni trauma, félelem, miért érzékenyek a magyar szóra, a piros-fehér-zöld színre, a koronás címerre, történelmi, tudományos és kulturális nagyjaink szobraira, emléktábláira, a magyar iskolákra, egyetem(ek)re, a magyar feliratokra, helységtáblákra stb.? Miért vádolják irredentizmussal azt, aki Trianonról beszél, ír, filmet készít? Cél ugyanakkor elősegíteni a tisztánlátást, helyesebben a tisztábban látást Trianon kérdésében. Álmokat, illúziókat kell szembesíteni - sajnos - a valósággal, a realitásokkal, a történelmi Magyarországon végrehajtott utolsó (1910. évi) népszámlálás részletes területi, anyanyelvi, vallási, nyelvismereti stb. adataival. 2. Magyar szempontból a trianoni békeszerződés csak címében szerződés, az békediktátum! Egyetértve azzal a történészi megállapítással, hogy a trianoni békeszerződés a nagyhatalmak (franciák, angolok, amerikaiak, olaszok) és a későbbiekben kisantantnak nevezett cseh-szlovákok, románok és délszlávok közötti alku, megállapodás volt, amelyből még az osztrákok is hasznot húztak. A nagyhatalmak mindegyike és a leendő kisantant államok is határjavaslatokkal érkeztek a párizsi békekonferenciára. Ezek közül magyar szempontból a "legkedvezőbb" az amerikai delegáció határjavaslata volt. Számszerűsítve az amerikai javaslatot - elfogadás esetén - a megmaradt Magyarország területe körülbelül 123 000 km2 lett volna! A kisantant államok által benyújtott területi igények - és a több mint ötezer négyzetkilométeres osztrák követelés - elfogadása esetén, a megmaradt Magyarország területe számítások szerint 72 000 km2 lett volna! Lökkös János