A német Tiger I-es és Tiger II-es - utóbbi Königstiger, vagyis Királytigris néven is ismert - a II. világháború leghíresebb, leghatalmasabb nehézpáncélosai voltak. Félelmetes hírük a szövetséges katonák körében akkora nyugtalanságot keltett, hogy hajlamosak voltak elsiklani e nagyszerű, ám korántsem hibátlan konstrukciók gyengeségei fölött. Gazdagon illusztrált könyvében Anthony Tucker-Jones górcső alá veszi e páncélosok születésének és fejlesztésének történetét, harctéri alkalmazásukat, valamint eloszlatja az őket övező félreértéseket és hamis legendákat.A Tigerek túlbonyolított szerkezetek voltak, az előállításukhoz szükséges nyersanyag szűkösen állt rendelkezésre, előállításuk sok időt vett igénybe, és nehéz volt elvontatni őket a harcmezőről. Összesen csak mintegy 1300 Tiger I-est és kevesebb mint 500 Tiger II-est gyártottak, így legfeljebb helyi szinten voltak hatással a harcok alakulására. Ennek ellenére a 8,8 cm-es löveggel ellátott, vastag páncélzatú, brutális Tigerek köré idővel olyan mítosz szövődött, hogy a II. világháború legpusztítóbb páncélosainak tartják őket.A nevezetes harckocsikról szóló tényszerű ismertetőt a főbb változatokat, a kiegészítő berendezéseket és az azonosító számokat szemléltető színes ábrák teszik érthetőbbé.Anthony Tucker-Jones jó néhány könyvet írt a harcjárművek és a páncélos-hadviselés történetéről, emellett más történelmi témákról és a terrorizmusról is számos munkát jelentett meg. A hírszerzési közösségben végzett tevékenység után szabadúszó katonai szakértőként és hadtörténészként folytatta pályafutását.