Magvető, Budapest, 1985
376 oldal

"A marxista Lukács filozófiai és esztétikai elméletének hajtóereje a szocialista forradalom. Esztétikája kommunista esztétika. Ha genezisét, léttörvényeit és ellentmondásait a kommunista mozgalom gyakorlatában értelmezzük és értékeljük, nem külsőleges, tőle idegen, afilozofikus politikai vagy historikus mércét „alkalmazunk”. Lukács teoretikus azonosulása a mozgalommal több, mint biográfiai adalék. Messze túlmutat egy kiemelkedő személyiség pártállásában bekövetkező változás empirikus tényén, a sorsmeghatározó csatlakozás mélyen átélt és átgondolt szubjektív gesztusán." „A nem klasszikus, politikai természetű szocialista fejlődésnek központi problémája az, hogy mi legyen a viszony ebben az átmeneti időszakban az egyszerűen az elmaradottság behozását célzó gazdasági gyakorlat és a már közvetlenül a szocialista demokráciára irányuló tettek és intézkedések között (Lukács György). A fasizmus, a világháború, az egy országban épülő szocializmus korában, amikor a Szovjetunió létéért, az elemi emberi szabadságért, egyenlőségért, a nemzeti függetlenségért folyt a harc, az átmenetnek ez a problémája (mind külső, mint pedig belső okok miatt) nem oldódott meg. Az elmaradottság felszámolása és a szocialista demokrácia viszonya – jelenünk dilemmája. Új ellentmondások forrása. Lukács György kommunista publicisztikája ezért nem vált esztétikatörténetté.”