Szergej Dovlatov: Puskinland / Ezek vagyunk mi (antikvár)

Európa, Budapest, 2001
314 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630769344

Aligha akad Oroszországban olyan művelt ember, aki ne olvasta volna Dovlatovot, akinek ne lenne ott a polcán néhány könyve (könnyen elérhető helyen), aki ne sorolná őt a kedvenc írói közé. Ennek a különleges népszerűségnek látszólag egyszerű a magyarázata – ahogy Brodszkij írta –: Dovlatovot „könnyű olvasni”. Mintha nem követelne különösebb figyelmet – minden kisregénye három-négy óra kellemes olvasást jelent, s mindegyiket akárhányszor újra elő lehet venni: az író kesernyés humora ugyanolyan élvezetes marad minden újraolvasáskor. Dovlatov nem is szerette „írónak” nevezni magát, ő „csak” szerény mesélő, aki elmondja a műveiben, hogyan élnek az emberek körülötte. Ezzel a látszólagos egyszerűséggel a kritikusok sokáig nem is tudtak mit kezdeni, sőt afféle lektűrírónak tartották Dovlatovot, aki humoros történeteket ad közre különösebb esztétikai mélység nélkül. Ám a Dovlatov halála óta eltelt immár több mint tíz év alatt ezek az elbeszélések és kisregények lassan elkezdték megmutatni titkos mélységeiket, s ma már elemzések százai szólnak a „Dovlatov-rejtélyről” – ennek az egyszerű, nem is túl terjedelmes, és mégis olyan „kiolvashatatlan” életműnek a titkáról.

A kötetünkben szereplő két kisregény Dovlatov életének legtraumatikusabb élményéről, a kényszerű emigrálásról szól. Az Ezek vagyunk mi emellett elmeséli a szerző egész rokonságának történetét, s a hol vidám, hol tragikus anekdotákban a látszólag tipikus sorsok mögött fölsejlik minden egyes élet megismételhetetlen egyedisége. A Puskinland Dovlatov művészileg legkiérleltebb műve. Főhőse, az író, akinek nem közlik elbeszéléseit, mindenből kiábrándulva a Puskin-emlékhelyre megy dolgozni idegenvezetőként. A puskini motívumokat és idézeteket a szikár dovlatovi prózába tökéletesen beépítve a szerző mesterien ábrázolja azt a világot, amely holt klisék tömegévé változtat mindent – Puskin emlékét, alakját, verseit is –, s amelyben Puskin költészetének kisugárzása mégis éltető oxigén.

Az utószót Goretity József írta.

Kedves Szergej Dovlatov!
Én is szeretem magát, de maga összetörte a szívem. Én ebben az országban születtem, félelem nélkül szolgáltam hazámat a háborúban, és mégsem tudtam soha egyetlen elbeszélésemet sem eladni a New Yorkernek. Most meg idejön maga, és � puff neki! � rögtön közlik az elbeszélését� Sokat várok magától és a műveitől. Magában van tehetség, amelyet kész átadni ennek az őrült országnak. Szerencsések vagyunk, hogy ön itt van Amerikában.
Kollégája, Kurt Vonnegut

Dovlatov tehetséges orosz emigráns író tipikus amerikai humorérzékkel; arra emlékeztet bennünket, hogy minden sors különleges, és hogy mindenkinek az élete közel áll hozzánk.
Joseph Heller

Szergej Dovlatov (1941�1990) a hetvenes években újságíróként dolgozott Tallinnban. Mivel elbeszéléseit a Szovjetunióban nem adták ki, s a KGB is emigrálásra biztatta (egyebek között azért, mert a Kontinent című emigráns folyóirat közölte írásait), 1978-ban hosszas vívódás után elhagyta hazáját, s 1979 februárjától az Egyesült Államokban élt. Itt a Novij amerikanyec című orosz nyelvű újság főszerkesztője lett. Hamarosan a legtekintélyesebb amerikai irodalmi folyóiratok közölték elbeszéléseit, s 1986-ban ő kapta meg az amerikai PEN Klub díját az év legjobb elbeszéléséért. Amerikában tizennégy könyve jelent meg orosz nyelven, majd ezek többsége angol fordításban is. Még életében jelentek meg könyvei német, dán, svéd, finn és japán nyelven. 1990-ben legendás ereje és hatalmas termete ellenére végzett vele az orosz írók hagyományos szenvedélye, az alkohol. Magyarul eddig egy-egy írása szerepelt az Utazás Hollywoodba és a Játsszunk bluest! című antológiákban.

20. század Amerikai Egyesült Államok emigráció kisregény magyar nyelvű orosz szerző Szovjetunió