Szergej Dovlatov: Kompromisszum / Külföldi nő (antikvár)

Európa, Budapest, 2003
380 oldal · Fordította: Goretity József, Páll Erna

Az 1990-ben New Yorkban elhunyt Szergej Dovlatov az elmúlt évtizedek egyik legolvasottabb orosz írója – művei mind újabb életműkiadásokban jelennek meg, látszólag egyszerű prózastílusának és utánozhatatlan humorának titkát mind újabb tanulmányokban próbálják megfejteni, pályatársai egyre-másra jelentetik meg róla visszaemlékezéseiket. A Puskinland és Ezek vagyunk mi című írásokat tartalmazó kötet után most Duvlatov újabb két kisregényét adjuk közre. A Kompromisszum első változata 1981-ben jelent meg oroszul, majd nem sokkal később angol fordításban is. A kisregény Dovlatov tallinni újságírói karrierjének sajátos elbeszélése – minden részt egy ténylegesen megjelent cikk vezet be, azaz a szocialista újságírás egy-egy tipikus példája, majd a szerző elmeséli, mi történt valójában: milyen tényleges emberi sorsok, bizarr események állnak a tudósítás mögött. Olvashatjuk a Tallinn négyszázezredik lakosának megszületéséről szóló patetikus tudósítást, majd a szomorkásan humoros elbeszélést arról, milyen bajos olyan újszülöttet találni, aki ideológiai szempontból alkalmas erre a kitüntető címre. Vagy megismerhetjük egy német származású jelentéktelen újságíró történetét, aki a maga csetlő-botló módján folyton szembekerül a rendszerrel. A kisregényt alkotó elbeszélések állandó motívuma az alkoholizmus, amely úgy-ahogy elviselhetővé teszi a szovjet rendszer idiotizmusához való alkalmazkodás és az ellene való lázadás dilemmáját. Mindez az utolsó kis novellában éri el az abszurditás csúcsát: itt a regénybeli újságírónak a náci fogolytáborokban élve maradt szovjet veteránok éves tartui összejöveteléről kell tudósítást írnia, s persze kiderül, hogy mindannyian szovjet börtönökbe és lágerekbe kerültek a német fogság után, és a hamis pátoszú emlékünnepség utána Gulag borzalmait elemvenítik fel. A Külföldi nő 1986-ban jelent meg: ez Dovlatov első olyan kisregénye, amely amerikai élményeiről szól, pontosabban inkább a 108. utcában élő orosz emigráns kolónia bizarr alakjairól, a számukra ismeretlen kultúrában való evickélésükről. Maruszja, a külföldi nő szinte véletlenül került New Yorkba, hiszen a Szovjetunió egy pártfunkcionárius lányaként gondtalanul élt – csak épp a férfiakkal nem volt szerencséje, s egy újabb magánéleti válság után kisfiával megy Amerikába, mert akkor épp ez a divat. A rengeteg fura alakot felvonultató történet akkor válig frenetikussá, amikor Maruszja újabb szeretője a latin-amerikai Gonzales lesz, aki ráadásul a maga kezdetleges módján kommunista eszméket vall…