Szepes Mária A Vörös Oroszlán című regénye egy különleges spirituális utazás. A könyv főhőse Hans Burgnerként születik meg, 1535-ben, birtokába jut az örök élet elixírjének – a Prima Materiának –, és ennek köszönhetően évszázadokon át újraszületve, újabb és újabb karmikus tapasztalásokon keresztül fejlődik. Életeinek történetét a XVIII. század végéig követi nyomon az író. Az elbeszélés az alkímia, a reinkarnáció és a belső átalakulás mélységeit tárja fel, miközben az olvasót is önismeretre és gondolkodásra készteti. Kétségtelen, hogy az alkímiáról, reinkarnációról és halhatatlanságról írt, nagy történelmi felkészültséggel megalkotott regény szinte egyedülálló a transzcendens irodalomban. A Vörös Oroszlán izgalmas történetében egyszerre van jelen a kaland, a krimi, a szerelem, az érzékiség kínzó szenvedélye, a misztikum, a karma és a beavatások legmélyebb ősi bölcsessége.

Ez a mű nemcsak izgalmas történettel, de elmélyült, filozofikus tartalommal is bír. Nem véletlen, hogy sokan beavatási regényként tekintenek rá – olyan könyvként, amely minden újraolvasásnál más arcát mutatja meg.

A Vörös Oroszlán című regény már a megjelenése után, 1946-ban különleges helyet vívott ki magának a magyar irodalomban. Bár a hatóságok hamar betiltották, és próbálták eltüntetni, néhány példány titokban megmaradt, és kézről kézre járva élt tovább az olvasók között. A könyv hivatalosan csak évtizedekkel később, 1989-ben jelenhetett meg újra teljes, csonkítatlan tartalommal, ekkor már Szepes Mária valódi nevén.

Kevesen tudják, amit Szepes Mária mindig hangoztatott: A Vörös Oroszlán regénye nem önmagában nyugvó mű. A Varázstükörrel és Raguel hét tanítványa című nagyregényével együtt trilógiát képez. A Vörös Oroszlán legmélyebb rétegeit nem érthetik meg e másik két hatalmas ívű beavatási regény üzenetei nélkül.