A pozitív önértékelés mára szemmel láthatóan a hétköznapok elemi szükségletévé vált, hajszolása elképzelhetetlen méreteket öltött. Több tucat film és könyvtárnyi irodalom foglalkozik a témával, amelyek többsége azt sugallja, nincs más dolgunk, mint hogy ilyen vagy olyan módszerekkel fejlesszük az önbecsülésünket, és szürke életünket, boldogtalanságunkat magunk mögött hagyva végre megtanuljuk értékesebbnek látni önmagunkat.
SZENDI GÁBOR könyve merőben új megvilágításba helyezi a problémát. A szerző úgy véli, teljesen felesleges ilyesfajta önképzéssel próbálkoznunk, hiszen az önbecsülés fejleszthetőségének gondolata alapjaiban téves. Szendi az amerikai önértékelésmozgalomtól kezdve egészen a legújabb kutatási eredményekig tárgyalja a témát, és példák sokaságán keresztül bizonyítja, hogy az önértékelést nem fejleszteni kellene, hanem inkább elfelejteni! Az önmagunkról való gondolkodás megváltoztatásával és a sémák kiiktatásával elérhetjük a problémák megfigyelését lehetővé tevő mindfulness állapotot, tudatos cselekvésekkel pedig kikeveredhetünk a lélek útvesztőiből.

„Nemcsak Darwin pintyeit kell evolúciós szemüvegen át néznünk, hanem korunk emberét is, aki egyre súlyosabb össze nem illésben él fizikai és társadalmi környezetével. Pszichés funkcióink évmilliókon át a törzsi léthez alkalmazkodva fejlődtek ki, de mára híre-hamva ennek a világnak. A sikertelenség, a magány, a boldogtalanság és a negatív önértékelés mind abból fakad, hogy rosszul gondolkodunk önmagunkról és a világról. Az önértékelés csapdája maga az önértékelés kényszere.”