Cartographia, Budapest, 2008
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633521601 · Fotózta: Meiszter Dávid, Szénási György
illusztrált


A köztudatban ugyan földrajzi egységként él Svájc, mégis nem csak néprajzi, hanem a földrajzi tagoltsága miatt sem egységes ország. Erről később bőven lesz szó. Déli határai Ticino kantonnál mélyen átnyúlnak az Alpok legmagasabb láncain a Luganoi-tó mentén már elérik a lombardidi síkságot. Észak-keleti része – bár természetes határa, a Bodeni-tó és a Rajna – voltaképpen a délnémet dombvidék folytatása – egészen az ország közepéig, az Alpok lábáig húzódik. Nyugati oldala a francia Jura-vidék része. A néprajzi határok – mint szinte mindenütt Európában következetesebbek a földrajziaknál, nagyjóból a magas hegygerincekhez igazodnak. A svájci Jura-vidék francia, a németajkú Gotthard-masszívumtól délre eső Ticino olasz beszédű. A tájak és a nyelvek e különbözősége – amit a kantonok kialakulása is tükröz – nem elsősorban földrajzi tényezők, hanem történelmi, politikai összefüggések következményeképp tették ezt az országot azzá az államszövetséggé, ami lett. Svájcot még részletes Európa-térképen sem könnyű nagyító nélkül megtalálni. És mégis, ezen az alig dunántúlnyi területen hihetetlen sokszínűségében bontakozik ki Európa rninden jellegzetessége, szépsége.