Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Legújabb kori történelmünk tragédiába torkolló, máig sajgó sebeket okozó éveit, az 1952 őszétől 1957 tavaszáig tartó időszakot idézi fel Sámson Tamás hétköznapjain keresztül Szakonyi Károly (önéletrajzi ihletésű) regénye. Mint annyi kortársa, Tamás is áldozatául esett egy osztályharcos intézkedésnek: polgári származása miatt nem vették fel az egyetemre. A jogásznak készülő fiú egy mezőgazdasági gépekkel foglalkozó üzemben helyezkedik el, ahonnan hamarosan az egyik vidéki megyeszékhelyre kerül a katonai behívót kapott telepvezetőt helyettesíteni. Itt rövidesen szerelembe esik a titokzatos okok miatt táppénzen lévő, csinos kolléganőjével, Bellával. A lány különös kapcsolatban áll az ÁVH egyik tisztjével. Egy napon eltűnik, és az utána nyomozó Tamást hirtelen visszahelyezik Budapestre. Új munkahelyén megismerkedik a gyönyörű, ám férjezett kolléganőjével, Valival. Szenvedélyes, egyre mélyülő szerelem szövődik közöttük. Tamást zavarja a hazudozás, bujkálás, szeretne együtt élni Valival, ezért ráveszi, hogy mondjon el férjének mindent. A rettenetesen féltékeny férj öngyilkossággal fenyegetőzik és zsarolásával eléri, hogy Vali vele maradjon. Tamás elmegy egy másik helyre dolgozni. Itt közelebb kerül a munkásokhoz, elkezd politikai gyűlésekre járni. Eltelik három év a szakítás óta, Vali elhagyja férjét, a régi szeretők újra találkozhatnak. 1956. október 23-án randevúznak, s régi erővel lángol fel közöttük a szerelem. Ezzel az érzéssel eltelve csatlakoznak az ujjongó, szabadságot követelő emberáradathoz. A lövöldözésektől megriadt tömeg elsodorja őket egymástól – ezúttal végleg. Az utcai harcokban megsebesült, lábadozó Tamás már csak egy külföldről érkezett képeslapot őriz Valitól.
– A kisregény az író életművének legjavához tartozik.