Túlterhelt, ingerekkel és problémákkal elárasztott életünkben az egyik legalapvetőbb közös élmény a kimerültség. Sokan érezzük úgy, hogy elfáradtunk, és már nem elég pár nyugodt éjszaka vagy egy-két hét szabadság, hogy kipihenjük magunkat. Ez a fajta fáradtság ugyanis nem átmeneti jelenség, hanem egyre inkább napjaink alapállapota.

A kiégés fogalmát még ma is hajlamosak vagyunk a munka világához kötni, noha az azt kísérő kimerültség más életterületeken is könnyen megjelenhet. Ott is, ahol talán nem számítanánk rá: a legközelebbi kapcsolatainkban.
Szabó-Bartha Anett könyve ezt a sokak számára ismerős, mégis ritkán kimondott tapasztalatot járja körül: azt a szürke zónát, ahol a párkapcsolat még működik, de már egyre kevesebb benne alendület és az öröm. Próbálunk helytállni, ám ezért egyre többet kell feladnunk magunkból. És bár szeretjük a másikat, mind gyakrabban érzünk megkönnyebbülést, ha egy estét nem kell vele tölteni.

A pszichológus-párterapeuta szerző feltérképezi, hogyan lesz a közelségből megszokás, a figyelemből feladat, az együttlétből logisztika – és végül teher. Azt a folyamatot követi végig, ahogyan két ember fokozatosan elveszíti azokat a belső erőforrásokat, amelyek élővé tesznek egy kapcsolatot. Hiszen ezt éppen azért olyan nehéz felismerni, mert nincs egyetlen pont, ahol elromlik. Ahogyan egyetlen mindent megmagyarázó ok sincs: a kiégésben éppúgy szerepet játszhatnak jelenlegi életformánk sajátosságai és a mindennapi túlterheltség, mint a sémáinkból fakadó működésmódjaink.

A könyvben bemutatott helyzetek zavarba ejtően ismerősek, a felismerés pedig meghökkentő lehet: az a fáradtság, amelyet eddig a külvilágnak tulajdonítottunk, talán már ott is jelen van, ahonnan a feltöltődést reméljük: a párkapcsolatunkban. Ám ha ezt idejében észrevesszük, az eltávolodás nem kell, hogy végleges legyen – van visszaút egymáshoz.

A szerző: klinikai szakpszichológus, pár- és családterapeuta, a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének tanszékvezetője, a nagysikerű Sémakémia című könyv szerzője