Milyen kül- és belpolitikai ambíciók határozták meg Putyin 2000 óta tartó elnökségének fordulópontjait – Putyin Oroszországát – az elmúlt bő negyedszázad alatt? Az időszak első fele, a béke másfél évtizede a reményteli első ciklus után a belső hegemónia létrehozása jegyében telt: lezajlott a törvényhozás, a régiók és helyi önkormányzatok, a teljes államgépezet és intézményrendszer egyirányúsítása, miközben egyre nagyobb erőkkel folyt a társadalom megrendszabályozása a civil kezdeményezések elfojtásától kezdve a politikai gyilkosságokig. A háttérben, a Kreml kulisszái mögött pedig megindult a háború hosszú évtizedének ideológiai, politikai és nyelvi előkészítése: a korai posztszovjet évek üdítő nyelvi, szemléleti és életmódbeli tarkaságát felváltotta a neoimperiális propaganda hamisított „orosz világa”. E világ valósága 2014-re a végtelennek tűnő versenyfutás lett: versenyfutás Oroszország globális szereplőként való elismeréséért, a volt szovjet birodalom helyreállításáért, az egykori szovjet belső periféria mint érdekövezet megújításáért, a közel-keleti befolyás megerősítéséért, legfőképpen pedig Ukrajna bekebelezéséért, a Krím és a Donyec-medence leválasztásáért. 2026 májusában, e könyv nyomdába kerülésekor számos jel mutat arra, hogy az elnök az óriási veszteségek ellenére sem hajlandó irányt váltani. Kikényszerítik-e a váltást a belső és külső körülmények együttállásai? Történész szerzőnk, a kiváló Oroszország-szakértő ezúttal sem bocsátkozik jóslatokba, hanem a közel- s távolabbi múlt pontosan adatolt tényeire felfűzve vázolja fel a lehetséges forgatókönyveket, a kötet befejező részében áttekintve az Orbán-kormány elmúlt 16 évének Oroszország- politikáját is.