Európa, Budapest, 1977
296 oldal · keménytáblás · Fordította: Gergely Erzsébet, Dániel Anna, Görgey Gábor, Viktor János, Gottschlig Ferenc, Fónagy Iván

Stefan ​Zweig a két világháború között a legnépszerűbb, legolvasottabb német nyelvű írók egyike volt, nemcsak a német nyelvterületen, hanem Európa- és Amerika-szerte. Népszerűségének titka hatásossága volt: bármilyen témához nyúlt, keze alól mindig hatásos, olvasmányos, divatos könyv kerekedett ki, olyan író munkája, aki ismeri-érti az írásművészet fortélyait, és mindig tudja, milyen mondanivalóval válthat ki adott pillanatban visszhangot. Életművének javát legjobb elbeszélései és esszéi adják. Ebben a kötetben elbeszéléseiből gyűjtöttünk össze a legmaradandóbbakat.
Nagy részükben egy-egy tragikus élet bontakozik ki, s az író a humanista művész szenvedélyével száll szembe azokkal a pusztító, nyomorító erőkkel, amelyek ezeket az életeket tragédia felé sodorják. Egyrészt külső társadalmi erőkkel, mint a fasizmus (Sakknovella), másrészt belülről bomlasztó lelki torzulásokkal, mint a hazug polgári konvenciók vagy a fékezhetetlen, vak szenvedélyek (Égő titkok, Érzések zűrzavara, Ámok) Az izgalmas lélektani vagy történelmi határhelyzetet Zweig mindannyiszor megkapóan szép részleteken át, fordulatosan, kristálytiszta, szenvedély hevítette stílusban bonyolítja a kifejlet felé.