Kossuth, Budapest, 1970
286 oldal · keménytáblás

Sík Endre diplomáciai pályafutása a második világháború befejezése után kezdődött. Az olvasó bizonyára jól emlékszik még a kiadónknál néhány éve napvilágot látott „Egy diplomata feljegyzései” című könyvre, amelyben a szerző a washingtoni magyar követségen töltött, eseményekben gazdag éveknek a tapasztalatait mondja el – közvetlen elbeszélő modorban.
A „Bem rakparti évek” – amely az előbbi mű folytatásának is tekinthető – annak a tizenkét esztendőnek a diplomáciai kulisszatitkaiba nyújt bepillantást, amelyet Sík Endre – 1949-től, hazatérésétől, 1961-ig – belső külügyi szolgálatban töltött; előbb a Külügyminisztérium politikai főosztályvezetőjeként, majd miniszterhelyettesként, végül mint külügyminiszter. Ez az időszak bővelkedett izgalmas világpolitikai és hazai eseményekben: magában foglalta a hírhedt hidegháborús esztendőket, amelyeket csak lassan-lassan váltott fel az enyhülés. 1956-ban bekövetkezett a magyar ellenforradalom, melyet a konszolidáció évei követtek… Sík Endre – aki nyugalomba vonulása után is aktív szereplője maradt közéletünknek – ebben a könyvében a diplomáciai munka apróbb-nagyobb gondjait, hétköznapjait írja le, s ezeken keresztül világít rá a nagy politikai összefüggésekre.
Többek között az évek során a világ különböző országaiban tett számos útjáról, s azokon szerzett tapasztalatairól, élményeiről is beszámol.