Focus, Budapest, 2003
240 oldal · keménytáblás

Seres László (1963), Pulitzer – emlékdíjas újságíró, a Népszabadság munkatársa. 1992 – től 1999- ig a Magyar Narancs, 1999 – től 2002 – ig az Élet és Irodalom szerkesztője. Kül-, és belpolitikai, emberi jogi témájú elemző írásai, kommentárjai megjelentek a Magyar Hírlap, a Népszava, valamint a Beszélő hasábjain is. Az Anarchizmus ma című antológia társszerkesztője ( T – Twins kiadó, 1994). Önálló publicisztika – kötete: A szabadság fantomja ( Ozoris, 2000). Seres László a klasszikus liberális, libertárius elveket valló Hayek Társaság egyik alapítója.
„ A legnagyobb értetlenség mindig akkor fogad, ha megpróbálok morális értékeket számon kérni a politikán és tettestársán, a médián."
„ 2001. szeptember 11 – én bekapcsoltam a CNN – t, és rájöttem, hogy ellenem is irányul a támadás. Személyes meggyőződésem ellen, a szabadpiaci kapitalizmus ellen, az értelem diadala ellen. Meg sem bírtam szólalni. Aztán az iMac – emen a Szabadság – szobrot állítottam be háttérképnek, zakómra kiraktam a kis amerikai lobogót, mély lélegzetet vettem, és nekiálltam erősen írni." ( Önelőszó)

„ Szerintem civilizációs háború zajlik, és a Nyugat ( Benne: Európa, benne: hazánk) szépen becsukja a szemét, hogy ne kelljen észrevenni." ( A terror éve)

„ Ma már mindenki zöld, mindenki szereti a természetet, bármit jelentsen is. Környezettudatilag súlyosan elmaradott, mondhatni ősbunkó ország vagyunk: pazaroljuk az energiát, tonnaszámra esszük a húst, a kuka mellé dobjuk a szemetet, a feleség az egyetlen, amit időnként laposra taposunk." ( Ökológiai hadviselés)

„Nem pacifistából lettem militarista: antikapitalistából lettem szabadpiacpárti. A háború – vagy – béke kérdése ugyanis leginkább arról szól, milyen társadalmat akarunk, nem pedig arról, milyen eszközökkel." ( Halálos pacifizmus)