Mi történik velünk halálunk után? Hogyan dolgozzuk fel azt a brutális tényt, hogy váratlanul elpusztulhatunk egy átlagos napon? Hogyan birkózunk meg olyan jelenségekkel, amelyeket a tudomány nem tud megmagyarázni?

Egy majdnem végzetes egészségügyi vészhelyzet vezetett oda, hogy Sebastian Junger megírja halálról szóló emlékezetes elmélkedését. Évekig sikeres háborús riporterként járta a frontvonalakat, kockára téve életét. Mégsem ezeknek az útjainak a során, hanem 2020 nyarán került legközelebb a halálhoz, otthonában, amikor erős hasi fájdalmai miatt kórházba kellett szállítani. Elhunyt apja meglátogatta haldoklása közben, és arra kérte, csatlakozzon hozzá. Ez volt az utolsó momentum, amire Junger emlékezett a krízis óráiból. Az orvosok később azt mondták neki, csoda, hogy életben maradt. A vele történtek sarkallták arra, hogy utánajárjon létezésünk legnagyobb kérdéseinek, a halál misztériumának.
A Halálom óráiban orvosi dráma, lebilincselő önéletrajz és mélyreható nyomozás a végső, fel nem fejthető rejtély után.


„Mindnyájan egy hegy oldalán vagyunk, döbbenten a felismeréstől, hogy milyen gyorsan besötétedett; az egyedüli kérdés az, hogy olyan emberekkel vagyunk-e, akiket szeretünk – vagy sem. Nincs más – sem meggyőződés, sem vallás vagy hit –, csak ez van. Csak annak a tudása, hogy amikor végül lehunyjuk a szemünket, lesz valaki, aki vigyáz ránk, miközben annak a nagy, felmagasodó éjnek a belseje felé tartunk.”