A kötet írásainak középpontjában egy jelenség, egy emberi szituáció fenomenológiai vizsgálata áll, a filozófiai problémák elemzése és a megidézett filozófiatörténeti hagyomány ehhez kapcsolódnak. A szövegek az idő és a test tapasztalatának egy-egy aspektusát mutatják be különféle formában, melynek során fontos szerepet játszik a tekintet fogalma is. A következő témák kerülnek kidolgozásra: a napszakok tapasztalata és az időtudat genezise; a jövő adódása az időtudatban a felvillanásokban és a sejtelmekben; a személyes és közös jelenmezők tágassága; a légzés, a hang és az időbeliség összefüggése a sóhaj fenoménjében; egy villamosút időtapasztalatának leírása; a szülőség, a gyerekhez kapcsolódás időformái; a saját testre vetett pillantás értelmezése két mitikus történet nyomán; testtapasztalat és testfelfogás a járvány során; az őrület fenomenológiájának vázlata; a diktátori tekintet elemzése. A kötet írásai törekednek egy eredeti filozófiai látásmód kialakítására és a jelenségek olyan jellegű vizsgálatára, melynek során a mindenki számára hozzáférhető tapasztalatokban felmutathatókká válnak az emberi létezés lényegi mozzanatai.

"Ebből az alkonyati tapasztalatból, a tudat alkonyából ered az emlékek feléledése és ránk törése. Az első alkonyat(ok)ra való emlékezés révén magának az elmúlásnak az élményéből, mely úgy alapozta meg gyerekkorunkban az időt és az emlékezetet, hogy jóformán még nem volt mire emlékezni. Az idő egzisztenciális alapja tehát nem csupán életünk kezdetének soha jelen nem volt múltja, melyre a nosztalgia irányulhat, hanem egy olyan, múlt nélküli múlt, melyben maga a múlás nyílt meg az egzisztencia tudata számára, és ő maga is rányílt e múlásra. E rányílás, mely minden ősbenyomások egyik legősibbje, eleinte még nem vonatkozhatott semmilyen emlékre, inkább magát a rányíló mozdulatot indította el a tudat saját idősodrában, másfelől azóta is hordozza a tudatból kibomló idő egészét."

Schreiner Dénes (1969) filozófus, író, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola oktatója.