„Az embereket a saját maguk által teremtett szenvedés éri utol. Először egy magas, vastag falat építenek, hogy hétköznapi életüket elválasszák attól, amit spirituális életnek gondolnak, majd azzal merítik ki magukat, hogy megpróbálják lerombolni e falat. Isten teremtménye vagy, de a boldogságot te magad teremted meg. …Miután megismered az élet jelentését és célját, nem pazarolsz több időt a múlton való bánkódásra, és a jövőn való tépelődésre. Látni fogod, hogy az élet gyönyöŹrű szimfónia, és ettől kezdve élvezni tudod dallamát, s ritmusát. A teremtő abszolút benned lakozó kreativitása, önmagától és az erre irányuló erőfeszítések nélkül kezd átáramlani rajtad. Ekkor már nem a világtól várod majd a megszabadulást, hanem benne magában tapasztalod meg.” Szvámí RámaEgészségesen és boldogan is élhetünk, feltéve, ha megértjük, hogy a boldogságot mi magunk teremtjük meg. Szvámí Ráma megmutatja, miként tehetünk szert nyugodt és békés elmére, hogyan fordíthatjuk azt befelé, és használhatjuk azt, az élet magasabb rendű céljairól való elmélkedésre. A bajok forrása elvárásainkban keresendő, ám ha önzetlenül és szeretettel teljesítjük feladatainkat, akkor semmiŹféle csalódásban nem lesz részünk. Az örömteli élet művészete megköveteli, hogy mindenekelőtt önmagunk urává váljunk. Ehhez arra van szükségünk, hogy fizikai testünket és tudatunkat egyaránt tökéletesítsük. Végül a legfontosabb tennivalónk mesteri módon átalakítani a körülöttünk levő világot. Igen ám, de hogyan? Szvámí Ráma erre is megadja a választ.